Nem a munka számít. Hanem hogy ki kinek a kedvence.

 Lehetsz te az év dolgozója, jöhetsz be lázasan, vagy maradhatsz bent túlórázni ingyen... ha nem te vagy a főnök kedvence, akkor csak egy statisztikai adat vagy a soron.

Van az a típus, aki fél órát kávézik, tízszer megy ki cigizni, és mégis ő kapja a vállveregetést. Te meg ott szakadsz meg csendben, teszed a dolgod, és a végén még téged találnak meg, ha valami porszem kerül a gépezetbe.

Ilyenkor jön el az a pont, amikor az ember már nem akarja megváltani a világot. Csak lehúzza a kártyáját, letolja a műszakot, és abban a pillanatban elfelejti az egészet, amint kilépett a kapun.