Amikor azt mondják: örülj, hogy van munkád

 Van egy mondat, amit rengeteg dolgozó hallott már a munkahelyén:


„Örülj, hogy van munkád.”


Általában akkor hangzik el, amikor szóvá teszed, hogy

– túlórázol

– helyettesítesz másokat

– vagy már harmadik hete nincs szabadnapod.


Mintha a fizetésed nem a munkádért járna…

hanem valami szívesség lenne.


Mintha hálásnak kellene lenned azért, hogy fáradt vagy.


És ilyenkor sokan nem szólnak vissza.

Nem balhéznak.

Nem mondanak fel azonnal.


Csak csendben elkezdik keresni a következő helyet.


Aztán egy nap bemennek…

és már csak felmondani.


És akkor jön a meglepett kérdés:


„De hát mi történt?”


Pedig semmi különös.


Csak egyszer elfogyott a türelem.

Megjegyzések