Amikor azt mondják: örülj, hogy van munkád

 Van egy mondat, amit rengeteg dolgozó hallott már a munkahelyén:

„Örülj, hogy van munkád.”

Általában akkor hangzik el, amikor szóvá teszed, hogy

– túlórázol

– helyettesítesz másokat

– vagy már harmadik hete nincs szabadnapod.

Mintha a fizetésed nem a munkádért járna…

hanem valami szívesség lenne.

Mintha hálásnak kellene lenned azért, hogy fáradt vagy.

És ilyenkor sokan nem szólnak vissza.

Nem balhéznak.

Nem mondanak fel azonnal.

Csak csendben elkezdik keresni a következő helyet.

Aztán egy nap bemennek…

és már csak felmondani.

És akkor jön a meglepett kérdés:

„De hát mi történt?”

Pedig semmi különös.

Csak egyszer elfogyott a türelem.